Magyar tyúkfajták

erdelyi-kopasznyakA parlagi tyúkfajtáink őseit valószínűleg Ázsiából hozták elődeink. A magyar parlagi tyúk későbbi alakulásában szerepet játszottak a tatárjárás idején Európába behozott nagyobb testű ázsiai tyúkok, a török hódoltsággal hazánkba került balkáni és kisázsiai eredetű tyúkok és a nyugatról betelepített lakosság különböző tyúkféleségei. A finom csontozatú magyar tyúk legfőbb értéke finom rostú és ízletes, kitűnő húsa, mely alapján a hazai és külföldi piacokon egyaránt kedvelték. A nemesítés során több színváltozatot alakítottak ki. Legelterjedtebb a fehér, kendermagos, a sárga és a fogolyszínű változat, melyek a mai napig fennmaradtak.


sárga-magyar-tyuk

Sárga magyar tyúk

Alapszíne élénksárga, de a világosabb és sötétebb színárnyalatban is előfordul. A sárga magyar tyúk a Dunántúlon, valamint az Alföld és a Duna–Tisza köze egyes részein volt elterjedt.


feher_magyar_tyuk

Fehér magyar tyúk
A fehér magyar tyúk tollazata fényes fehér. Elsősorban az Alföld és a Duna–Tisza köze tyúkja volt, mivel fehér színével az árnyék nélküli tartást, a tűző napsugarakat a legjobban viselte.


kendermagos-tyukKendermagos magyar tyúk
Tollazatának alapszíne kékesszürke. A sötét, fekete színhatású, keskeny keresztsávok váltakozó elhelyezkedése idézi elő a jellegzetes “kendermagos” színt. Rejtőzködő színe miatt elsősorban az ország északi részén, általában a szárnyas ragadozókkal jobban veszélyeztetett területeken kedvelték, de az egész országban elterjedt fajta volt.


Fogolyszinu-magyar-tyukFogolyszínű magyar tyúk
A tojó alapszíne az egész testre kiterjedően barna, hasonlít a fogoly színéhez. A farok és a szárny evezőtollai feketék vagy sötétbarnák. A nyaktollakon fekete, keskeny csíkok láthatók, úgyszintén a mell-, hát- és szárnytollakon is keskeny, barna sávokból álló a toll körvonalához hasonló rajz található. A kakas nyak- és nyeregtollazata aranysárga, piros árnyalattal. A nyak- és nyeregtollak hosszában vékony, fekete csík látható. A kakas faroktollai szintén feketék, zölden zománcolt árnyalattal. A fogolyszínű magyar tyúkokat a Dunántúlon, valamint a szárnyas ragadozóktól jobban veszélyeztetett erdős területeken szaporították.


fekete-erdelyi-kopasznyakuErdélyi kopasznyakú tyúk
A 19. század második felében, több neves tenyésztő közreműködésével alakult ki a parlagi állományokból. A tenyésztés során több színváltozatot különítettek el, melyek ma önálló fajtaként, vagy fajtaváltozatként ismerjük. Három színváltozata ismert: fehér, fekete, kendermagos.